A Fészket azért szőjük, hogy befogadja a HIV pozitívokat. Legyen helyünk, ahol őszintén otthon vagyunk; ahol nem kell feszengenünk a kiejtett szavaink miatt; ahol jogunk van akár csúnyának lenni. Barátokat találhatunk úgy is, hogy nem kell letagadnunk az állapotunkat, vagy mellébeszéléssel kockára tenni a méltóságunkat. Ahol enyhül az önként vállalt, vagy ránk kényszerített hallgatás csendje. Az egymás iránti bizalom és elfogadás teszi erőssé a közösségünket, hogy van erőnk őszintén megmutatni magunkat; a bukásainkat, fájdalmainkat, illetve a napról napra megélt győzelmeinket és ünnepelni valónkat.
A Fészekben szabadság igazgat: azt hordozzuk, aki kéri és engedi azt. Mindenki eldöntheti, hogy megfigyel vagy beszél, ezáltal kiteszi-e magát a csoport figyelmének és kritikájának. A megszólalásban és a hallgatásban is felelősen viselkedünk: az a célunk, hogy mindannyian növekedjünk az együtt töltött idő alatt.
Az antiszemitizmus a gojok problémája (mert őket mérgezi); a HIV-el kapcsolatos fóbia pedig mindenki másé, aki azt gondolja magáról, hogy nem érintett a kérdésben. Szeretnénk megtapasztalni, hogy lehet bizalommal és nyitottan létezni vegyes csoportban is. Ezért bárki tagunk lehet, aki személyesen nem él együtt a HIV-el, és örömmel van közöttünk, mert osztja a félelmeinket és a reményeinket.
